2012. december 22., szombat

Sarah Dessen – Figyelj rám! (Just Listen)

 
Sarah Dessen – Figyelj rám! (Just Listen)

"A csend olyan rohadt hangos."

Háttér: Sarah Dessen egy amerikai YA kategóriás író (young adult - fiatal felnőtt), a Figyelj rám! a hetedik megjelent könyve, de kis hazánkban csak négy jelent meg: az Altatódal (This Lullaby), a Tökéletes (The Truth About Forever), a Figyelj rám! és az Egy felejthetetlen év (That Summer).
Hol is kezdjem? Sarah Dessen könyveit már nagyon-nagyon régóta szeretem. A Tökéletest még néhány évvel ezelőtt gyűjtöttem be, szerelem volt első olvasásra, aztán mostanság rákaptam a több könyvére is, először az Altatódalra (5/4), aztán a Figyelj rám!-ra.

Sarah Dessen
Szerettem ezt a könyvet. Sőt mi több: ha tudom, hogy ez ilyen jó, jóval hamarabb leemelem a könyvespolcról.
Előre annyit jegyeznék csak meg, hogy sajnálom, hogy a fordítás miatt elveszett néhány dolog. Például a "just listen", ami ott volt a könyvben jó néhányszor, de aki nem tud angolul, nem érti, hogy az konkrét utalás a címre, sőt, az maga a cím.

Dióhéj: Van ez a lány... Annabel. Aki megtört. Aki magányos. (Akit, mondjuk, néha azért megráztam volna, hogy térjen már észhez.) Aki csak arra vágyik, hogy valaki figyeljen rá. Tele van tüskékkel és titkokkal. Fájdalommal, tehetetlenséggel.
Aztán, van ez a srác, Owen. Aki imádja a zenét. Vagy ez talán nem is jó kifejezés, nem imádja a zenét, hanem ő maga a zene. Az segítette ki őt a gödörből. Kíméletlenül őszinte, mindig és mindenkivel. De valamiben mégis hasonlítanak egymásra Annabellel: Owen is magányos.

Sok minden van ebben a regényben, ami miatt az olvasó szeretheti: emberi tragédiák, fájdalmas történetek, összeomlások és felépülések. Csak magamból indulok ki: én ezeket a regényeket kedvelem. Nem kell, hogy hatalmas akciójelenetekkel töltött legyen, elég a hitelesség és a szerethető karakterek. Sarah Dessen márpedig hiteles. Nagyon! Nemcsak ebben a regényben, hanem az általam ismertekben is.

Spoileres rész!
Rettenetes, hogy ebben a világban nap mint nap megtörténnek olyanok, mint ami Annabellel. És nemcsak olyanok, hanem sokkal durvábbak is - ez a legrosszabb. Állítólag egy baromi modern civilizált világban élünk, hát akkor mégis, hogy történhetnek meg ilyenek? Tudom, hogy két oldala van a dolognak: a sértett feleknek nem szabadna azt tenniük, mint Annabelnek: hallgatni. Mert az olyan mocskoknak, akik képesek undorító és erkölcstelen dolgokat végezni egy nővel, egy lánnyal, azoknak élniük sem lenne szabad.
Spoiler vége.

Több problémát is körbejár ez a regény, ami a fiatalokat manapság érinti: anorexia, kiközösítés, nemi erőszak, agresszió. Mindenkinek megvan az esete, a története, és számomra gyönyörű volt látni, hogy hogyan fejlődik mindenki. Karakterfejlődésből (is) kiváló ez a regény.

Legkedvesebb rész számomra a könyvben az volt, amikor feltűnt Dexter és a bandája. (Az Altatódalban ők a főszereplők), olyan jó volt róluk itt is olvasni! Pláne, hogy Dextert egyébként nagyon kedvelem. :P

Pontozás: 5/4,5 (tehát olvassátok, olvassátok, olvassátok kategória!)



1 megjegyzés:

  1. Amik tényleg nagyon jók a könyveiben még Dessennek, hogy egy kicsit keveri őket. Tök jó, hogy mindegyik Lakewievben játszódik, és mondjuk én később olvastam az Altatódal-t, mint ezt, ezért nem volt nekem ismerős az a jelenet, Dexter bandájával, de nagyon jó volt viszont az Altatódal-ban Scarlett (az Egy felejthetetlen év-ből) felbukkanása. És, mindegyik könyvre -az írónőtől- igaz, hogy az angol címük jobb, mint a magyar, ami azért kár.

    VálaszTörlés